Kolozsmonostori apátság
.jpg)
Története
A Benedek-rendi apátságot legkorábban I. Béla korában (1061–1063), legkésőbb I. László uralkodása alatt (1077–1095) alapították Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Kelemen Lajos szerint ugyanaz a várispán alapította, aki Kolozsvár városát is. A bencések legkorábbi épületei a 11. század második feléből származnak.
A kolostor nem az erdélyi püspöknek, hanem közvetlenül az esztergomi érseknek volt alárendelve, ami többször is fegyveres támadásokhoz vezetett a kolostor ellen, mert az erdélyi püspökök próbálták hatáskörüket az apátságra is kiterjeszteni. Adorján püspök (1187–1202) után Vilmos püspök (1204–1221) is fegyvereseket küldött az apátság ellen, akik feldúlták a rendházat és a templomot, az apátot elfogták, a pápai okleveleket elégették, a királyi privilégiumokat igazoló okiratokat a Szamosba dobták. Ezek miatt III. Honoriusz pápa 1222-ben vizsgálatot rendelt el. II. András kérésére a pápa 1225-ben mitra és gyűrű viselését engedélyezte a kolozsmonostori apátnak. A tatárjáráskor a templom elpusztult, majd a 13. század második felében újra felépítették. Ebből a korból csak a szentély maradt meg. A hatásköri harcok a tatárjárás után megszűntek.
1288 körül az apátság hiteleshelyi jogot kapott. Kezdetben az oklevelek kiadása alkalomszerűen történt, az apátságot 1338-tól vezető János apát volt az, aki szervezett alapokra helyezte a hiteleshely tevékenységét.
1362-ben a kolozsvári polgárok közül néhányan összetűzésbe kerülve a szomszédos Szucság egyik nemesével, Chuey fia Pállal, megostromolták a kolozsmonostori apátságot, és odamenekült ellenfelüknek fejét vették. Az eset feltételezhetően az apátság zavaros ingatlanügyei miatt robbant ki; nem sokkal később pedig Ottó apát és István deák, az apátság jegyzője több oklevelet hamisítottak a kolostor birtokainak visszaszerzésére. Ottó apát eltűnt, István deákot pedig 1383-ban okirathamisítás miatt máglyahalálra ítélték, a hiteleshely működését felfüggesztették, a hamisításoknál használt pecsétet összetörték. A hiteleshely a következő évben új pecséttel újból működni kezdett, de a közbizalom nehezen állt helyre, annak ellenére, hogy Mária királynő 1384. február 14-én megerősítette az apátság bíráskodási jogát és Kolozsvártól való függetlenségét, és májusban engedélyezte számukra új közhitelű pecsétnyomó készíttetését.
Antal apát (1424–1451) nagy tekintélyt szerzett a kolostornak, elkészíttette a 42 kötetet tartalmazó könyvtár és a levéltár leltárát (1427), és átszervezte a hiteleshelyet. Az apátság birtokainak védelmére illetve visszaszerzésére számos pert indított, többek között Lépes György erdélyi püspök, a pelsőci Bebek család, Csáki László erdélyi vajda, Nádasdi Salamon fia Mihály volt székely ispán ellen. Állandó vitában állt Kolozsvár városával is, egyrészt a határos területek tulajdonjoga, másrészt a kolozsvári polgárok által a monostori szőlők után fizetendő hegyvám miatt.
1437-ben, a Budai Nagy Antal vezette felkelés során a kolostort kirabolták, jegyzőjét, Balázs deák magistert megölték. Antal apát után az apátságot többnyire az uralkodó által kinevezett gubernátorok vagy kommendátorok irányították, akiknek a jogállása azonos volt az apátokéval, de nem voltak a rend tagjai.
Hunyadi Mátyás alatt Pécsváradi Péter apát 1465-ben engedély nélkül megerősítette az apátságot. Az erődítményt Mátyás 1466-ban lebontatta. 1492-ben a templomot falfreskókkal és színes ablakokkal díszítették. 1556. április 26-án a kolozsvári országgyűlés az egyházi javak lefoglalásáról rendelkezett, ezzel a kolostor működése megszűnt. (A hiteleshely jegyzőkönyvében az utolsó bejegyzés dátuma 1556. június 30.). 1575-től a hiteleshely feladatait világi alapokon szervezték át, és a levéltárat a városba szállították.
1579-ben Báthory István adományaként a jezsuiták birtokába került, Kolozsmonostor, Bács, Jegenye, Tiburc, Kajántó és Bogártelke falvakkal együtt. Az épületet 1596-ban villámcsapás érte, fedele leégett. Mária Krisztierna fejedelemasszony ugyan rendelkezett a helyreállításról, de a templom 1614-ben még mindig romos állapotban volt, csak 1620–1622 körül állították helyre Somkeréki Erdélyi István költségén. A birtok 1609-ben Kamuti Balázs kezére került, aki kastéllyá alakíttatta át az apátság épületét. Utóbb a birtok a fejedelmi kincstár kezelésébe került. Az 1658–1661 közötti török-tatár dúlás végleg elpusztította a templomot. Az önálló erdélyi fejedelemség megszünte után a birtok ismét a jezsuitáké lett, de mivel a rend időközben új templomot, rendházat és iskolát építtetett Kolozsváron, ennek a templomnak a jelentősége csökkent.
Az 1658–1661 közötti időszakban a tatárdúlás okozott ismét súlyos károkat az épületben; ezt követően Kemény Simon özvegye, Perényi Katalin újíttatta meg. 1704-ben, a Rákóczi-szabadságharc során az épület állapota megint romlott, a templom leégett, csak a szentély maradt épen. A rend 1773-ban történt feloszlatása után 1782-től katonai raktár lett; 1787-ben magtárként használták. 1794–95-ben ugyan még megjavították a fedelét, de a következő évszázadban 1818-tól köveinek nagy részét Rudnay Sándor püspök engedélyével elhordták, és a Királyi Líceum építésénél használták fel. Az épületből csak a szentély maradt meg, amelyet 1819-ben kápolnává alakítottak át. A templom hajóját 1896-ban az Erdélyi Római Katolikus Státus építtette újjá neogótikus stílusban. A Kós Károly által tervezett harangláb 1922-ben épült.
1924. április 27-én az Erdélyi Római Katolikus Státus a templomot 25 évi használatra, 1949. május 1-jéig átengedte a görögkatolikusoknak, évi 100 lej jelképes bérleti díj fejében, a tulajdonjog fenntartásával, kizárólag istentiszteleti, illetve egyházi használatra. Miután 1948. december 1-jén a görögkatolikus egyházat megszüntették, és vagyonát a román állam vette át, 1948–1994 között román ortodox templomként működött. 1991 és 1994 között a római katolikusok is misézhettek itt, majd 1994 júliusától teljes egészében a római katolikus egyházé lett. Az 1994 után történt – állami támogatás nélkül végzett – kiemelkedően szép restaurálás Europa Nostra-díjat eredményezett. A helyreállított templomot 1997. június 20-án Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte fel Nagyboldogasszony tiszteletére. A temploma ma Kolozsvár-monostor plébániatemploma.